Kalandozások a Kárpátokban nyáron és télen

Kárpáti túrák

Kárpáti túrák

Téli Fogarasi-havasok

felejthetetlen élmény téli kárpáti kirándulásunkon

2016. november 24. - nYa

Amikor először tettünk kísérletet a téli Kárpátokkal, a Szárkő felhőbe burkolózott, és csak néhány másodpercre engedte láttatni a hegység a fehér lepedőbe burkolt csúcsait. Tavaly a Retyezátban a második hegyi napunkon délután már oszladozni kezdett a felhőpaplan, hogy aztán teljesen kitisztuljon az ég felettünk, mikor elindultunk lefelé a hegyről. Ha ezt az ívet követjük, akkor jó időt várhattunk 2015. február közepére. Ennek reményében indultunk el Nagyszeben irányába, hogy a Kárpátok leghatalmasabb méreteivel, összefüggő láncolatával rendelkező Fogarasi-havasokat ismerhessük meg télen is.

És még egy videó ugyanerről a túráról:

Nagy várakozással tekintettünk a téli Fogarasi-havasokra. 2011-ben már bejártuk a főgerinc nagy részét, most a nyugati szakasz egy csúcsára, a szintén a főgerincen lévő Skála-csúcsra (Varful Scara 2306 m) igyekeztünk. Második napra a Feleki-katlan bejárását terveztük.

DSC00064kilátás a Fogaras főgerincére

Aki járt már a Fogarasokban, tudhatja, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy a Kárpátoknak lehet ismertebb hegysége (Tátra, Retyezát), könnyebben megközelíthető (Bucsecs) vagy látványosabb (Királykő) vonulata, de tekintélyt parancsolóbb biztosan nem. Kellő alázattal, de szinte már tűkön ülve indultunk el az egykor volt déli határunkhoz. Akkor még mi tízen: Szabó Anna, Vorindán Anna, Beresnyák Gyula, Csányi Miki, Horváth Gyula, Kóródi Dani, Novák Zsolti, Nyikos Andris, Szemkeő Andris és Miklós Gábor nem tudtuk, hogy újra át fogjuk élni majd azt a magával ragadó érzést, ami 2012-ben a Retyezát-Godján-Csernai-havasok bejárásánál egyszer már hatalmába kerített minket.

Fogaras (46)Királyszirt - Erdély koronája (2535m)

1. nap (2015. február 12.) Budapest – Arad – Nagyszeben - Felek – Némettisztási turistaközpont – Barkács menedékház, avagy az egyik legjobb erdélyi menedékház megismerése

Aki olvassa túraleírásainkat, annak feltűnhet néhány visszatérő motívum. Ilyen például a hajnali indulás a Hősök teréről a Műcsarnok mellől. Ez idén sem alakult másként. A szokásos útvonalon, Nagylaknál léptük át a határt, majd Arad – Lippa – Marosillye (Arad – Lippa – Diemrich; Arad – Lipova – Deva) érintésével kipróbáltuk a Déva – Szászsebes – Nagyszeben (Diemrich – Mühlbach – Hermanstadt; Deva - Sebeș - Sibiu) autópályát. Nem utolsó sorban azért is, hogy várható nyári gerincvándorlásunk „alaptáborát” Brassót (Kronstadt, Brașov), milyen gyorsan tudjuk majd elérni.

Nagyapold (Grosspold, Apoldu de Sus) után, a Maros (Mieresch, Mureș) és Hortobágy (Hârtibaciu, Harbach) folyók vízválasztójánál pillantottuk meg a Kárpátok fenséges vonulatát.  Mint a korona legszebb ékkövei, úgy meredeztek az ég felé, a felszínük vakító fehér mázzal leöntve.

Szebent elhagyva a Samuel von Brukenthal kastélynak is helyet adó Felekre (Freck, Avrig) értünk be. Nem egyszerű megtalálni a Némettisztási turistaközpont felé vezető 105F jelzésű műutat. A feleki faluközpont után keletnek kell továbbhaladni, majd az Eroilor utca után jobbra fordulni. Itt már kitették a táblákat, amely segíti a tájékozódást a havasok irányába.

Feleket elhagyva érdemes megállni az autókkal. Kicsit kiszállni és megcsodálni a hegységet. Keletre feltűnnek az Árpás-csúcsok – ezek rejtik magukban a Transzfogarasi-utat és a „Három lépés a halál” nevű kitett szakaszt is. Szinte karnyújtásnyira ott magasodik előttünk a Királyszirt, vagy ismertebb nevén a Negoj, Erdély teteje (2535m). S nyugatra sorban a Serbota-csúcs (Vârful Șerbota, 2331m), a Skála-csúcs azzal az éllel, amire fel fogunk menni, a Csortea-csúcsok (Vârful Ciortea, 2427m), majd a Szuru (Vârful Suru, 2281m). Fenséges látvány, higgyék el, kérem.

Az autókat a Némettisztási turistaközpont (Pensiunea Poiana Neamţului, 706m) hagytuk, autónként öt lej ellenében vigyáztak is rá vasárnapig a helyiek. Miután minden felszerelést magunkra aggattunk, az erdészeti fakitermelő úton elindultunk felfelé a piros kereszt útjelzést követve. Általában is elmondható, hogy a jelzéseket jól láthatóan felfestették, rendkívül sűrűn és kifogástalan minőségben segített minket, hogy eljussunk a Barkács-menedékházhoz.

P1190302Dani. :)

Szikrázó napsütésben gyalogoltunk kb. fél órát, amikor is kereszteztük a Feleki-patakot egy kis hídon. Innen folyamatosan szerpentinezve haladtunk felfelé. Hogy hány kanyart tettünk, nem számoltuk, mindesetre megdöbbentő volt visszafelé az út hosszúsága.

A mellékgerincre felérve felvettük a hótalpakat, mert már fél méter havat tapostunk, s egyre jobban süllyedtünk bele. Az út friss hótól volt süppedős, ugyanakkor látszott rajta, hogy azon a héten nem használták még, mivel a nyomot nem tapostak még mások.

Egymás után haladtunk, az elsők segítették a hátsókat. Kis idő múlva cseréltünk, akik elől meneteltek, hátra kerültek. Saját tapasztalat, hogy hátul nagyságrendileg könnyebb haladni. A taposásban komoly érdemeket szereztek: Gyulák, Miki, Dani, Zsolti, miközben az Andrisok hátul biztosítottak, hogy ne maradjon le senki. Többször is kereszteztük a fakitermelő utat, amely valószínűleg ugyanoda, a menedékház vitt volna minket, de a jelzést nem hagytuk el, s ezt nem javaslom senkinek sem – még ha a széles út egyszerűbbnek is tűnik.

P1190315Kiszögelés és kilátás a ház alatt...

A menedékház alatt nem sokkal találtunk egy kiszögelést, ahonnan be lehetett látni a teljes Erdélyi-medencét, a Fogarasi-havasok nyugati gerincét, mögötte a Szebeni-havasokat, messze-messze a távolban az Erdélyi-érchegységet. Ott volt előttünk Kinizsi Pál Kenyérmezeje, a Thökölyt erdélyi fejedelemmé választó Kereszténysziget, a szász főváros, Nagyszeben, s távolban megannyi város és falu, amely ezer szállal kötődik a magyar nemzethez.

Fogaras (17)Barkács-menedékház: nomád, de hangulatos.

Jó három órás gyaloglás után értünk fel a Barkács-menedékházhoz (Cabana Barcaciu, 1550m). Mihai Petre és felesége, Maria Petre nagy szeretettel fogadott minket, s emellett kiváló gondnokai a menedékháznak. Az ott töltött éjszakák után az egyik legjobb szállásnak tartom a Kárpátokban. Ízléses és nagyon praktikus elrendezés jellemzi. Ha az ablakon kinéztünk, a Fogarasi-havasok csúcsai integettek vissza, miközben a házban a cserépkályha duruzsolt és forró erdélyi csorba levest ettünk. Jól mondja a reklám: „…minden másra ott MasterCard”. De ezt nem lehet megfizetni vele.

Az esti tisztálkodás után (a ház mögött van a forrásból kialakított remek kis „vizesblokk” [45,6077°É - 24,4855°K]) korán álomra hajtottuk fejünket, mert másnap vár minket a főgerinc.

2. nap (2015. február 13.) Barkács-menedékház – Skála-csúcs – Barkács-menedékház, avagy a téli Fogarasi-havasok főgerincének felejthetetlen látványa, hágóvas és jégcsákány próba, de felérünk a csúcsra

Reggel a szokásos korai indulás mellett döntöttünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki a hegyekbe vágyik, az időben feküdjön le, de már a napfelkelte előtt fent legyen, mert kell hagyni kellő plusz időt a túra során az előre nem várt eseményeknek – különösen télen.

Maria megkérdezte merre megyünk és hányan vágunk neki, majd jó tanácsokkal látott el minket, mikre figyeljünk.

A háztól a főgerinc felé alig öt perc séta után egy nagyobb turista csomóponthoz érhet a túrázó. Itt megy tovább egyenesen a piros kereszt fel a Skála-csúcsára, de ez a nyári útvonal, amely a téli időszakban lavinaveszélyes. Mi a sárga kereszten folytattuk utunkat, amely az első háromnegyedórában kisebb hullámzással, de szintben haladt végig az erdőben. Többször kereszteztünk vízátfolyást vagy olyan kisebb patakot, ami nem fagyott be vagy tűnt el a közel 1 méter magas hóban.

P1190330A szerpentin és a tűző nap mindenkit leizzasztott...

Az út egyik pillanatról a másikra élesen jobbra kanyarodott fel a hegynek követve a mellékgerinc vonalát. Ez maga a Barkács-(mellék)gerinc (Piciorul Barcaciului), amely Szkersó-(mellék)gerincnek egy további nyúlványa. Egyik pillanatról a másikra bújtak elő az alacsonyabb fenyők, s tárult ki előttünk a horizont. A napsütést egy felhő sem zavarta az égen, érthető, hogy megálltunk szerelvényt és ruházatot igazítani és természetesen fotózkodni. De ami még fontosabb, hogy megpillantottuk azt a hatalmas kárcsúcsot, amelynél magasabb Erdélyben nincsen. Így hósapkában mintha büszkén kihúzta volna magát, hogy mutassa, nála magasabb pontot ne is keressünk, mert nem érdemes.

Megkezdtük az első komoly szerpentinezést. A csapat eleje törte az utat a nagy hóban, a többiek tömörítették az így keletkezett csapásokat. Mint egy fehér kígyó a nagy fehérségben, úgy kanyargott ösvényünk. Szerencsére elég stabil volt ez a havas felszín, így biztonsággal tudtunk haladni rajta.

A kaptatón felérve előttünk tornyosult a főgerinc. Higgye el Kedves Olvasó, nem akármilyen látvány ez. Erdély határa, a magyar ezeréves határ, érintetlen fehérség mindenfelé, előttünk ember is, állat is régen járt erre. A hegycsúcsok egymás mellett sorakoztak, a felfutó mellékgerincek és völgyek, kárfülkék közel két méter magas hó alatt várják a nyarat, amikor is újra előbújhatnak a fehér lepel alól. Ebben a magányban benne van a természet szépsége, vadsága, amely alázatra nevel, hiszen egy rossz lépés, és több (tíz)ezer köbméter hideg csapadék szakadhat a túrázó nyakába.

IMG 9117Az út fölfelé. Azt az ösvényt már mi tapostuk, előtte teljesen szűz hó / jég volt.

Újabb egy óra következett, amíg a viszonylag lankás gerincen emelkedtünk felfelé. Mellettünk futott a Serbota-gerinc balról, jobbra a Csortea-tömbje, leszakadásai, amely több lavinát is láttak már február közepéig. A nap úgy tűzött, mint nyáron sem jobban, s ezen a középső szakaszon már nincsen tájékozódási segítség, hiszen a kitaposott ösvény és a jelzések a köveken is legalább két méter mélyen vannak. Azonban nem lehetséges elvéteni az útirányt, mivel a Kis-Skála-csúcsról lefutó utolsó meredek gerincszakasz igen éles… különösen, ha nem süti meg a nap. Ilyenkor az árnyékjátéknak köszönhetően mintha pengeéles jellegét akarná kihangsúlyozni.

Ahogyan közeledtünk, egyre barátságosabbnak tűnt visszalévő szakasz is. De az is nyílván valóvá vált, hogy erre rámenni hótalppal már nem lehet, elő kellett venni a hágóvasakat. Erre végül is hatan vállalkoztunk. Nyikos Andris mutatta meg nekünk, hogyan kell használni a hágóvasat és a jégcsákányt, s mit kell tenni, ha bekövetkezik a baj.

Nem tettünk meg öt percet sem, akkor az elől haladó Miki és Gyula egyszer csak megállt, és jelezték, hogy megmozdult alattuk a hótömeg. Eltöltöttünk egy kis időt, míg eldőlt, hogy továbbmegyünk-e. Végül vállaltuk.

Andris elől törte az utat, vagyis a lépcsőfokokat vésett a hóba. Egymástól biztonságos távolságot tartva felértünk a főgerincre mielőtt a nap felmelegítette volna a hegység északi oldalát.

Fantasztikus látvány fogadott minket. De előttünk volt még egy kb. tizenöt perces kaptató, hogy ezt még leküzdve szinte észrevétlenül felérjünk a Skála 2306 méter magas csúcsára.

A látvány mindenért kárpótolt minket. Keletre Erdély csúcsa, mögötte Leszpez (Călțun-Lespezi 2517m) hatalmasodott. Nyugatra a teljes Csortea tömb s aztán távolabb a nyáron bejárt Lotru-gerinc húzódott végig. A csúcsok között kikandikáltak a Szebeni-havasok magasabb kiszögelései is. S nagyon messze ott húzódott a Páring is, mi legalábbis annak véltük azokat a kiszögeléseket.

Fogaras (115)Skála-csúcs (2305m)

Sokat nem időztünk a Skálán, elindultunk lefelé. Ekkor viszont a nyári útvonalat használtuk, amit azt jelentette, hogy a Kis-Skála-csúcsa alatt haránt haladtunk a hó falon. Elkelt a jégcsákány, a hágóvas és a hideg, tiszta fej is, hiszen egy rossz lépés is komoly problémát idézhetett volna elő.

IMG 2654Traverz az előcsúcs alatt. Nagyon mélyen volt az alja...

IMG 2651A traverz utolsó szakasza. Félelmetes érzés volt.

Fogaras (140)Lefelé a gerincről. Itt már beavatott hegymászók voltunk! :)

Fogaras (91)Victory! :D A háttérben látszik az út lefelé, a Barkácshoz.

Fogaras (159)Mindenki együtt. A csúcs és az út a háttérben.

Végül leértünk a többiekhez. Önfeledten vettük vissza a hótalpakat, hiszen sikeres csúcstámadás után mindannyian épségben megérkeztünk. Tovább haladva már több időnk volt és felszabadultabbak is voltunk. Ismert terepen haladhattunk, hiszen a zavartalan napsütésben csak a nyomainkat kell követni. Képek sokaságát kattintottuk, és élveztük ennek a tökéletes napnak minden percét. Több helyen hóekében vagy bukdácsolva jöttünk el a mellékgerincről, mindenki más nagy örömére. Végül helyi idő szerint valamivel öt óra után, tehát a csúcstól számítva kb. három órával később már a Barkács-menedékház előtt ütögettük össze a talpakat és szárítottuk felszerelésünket.

Dani pengetett még kicsit a gitáron, amit a házban talált, forró teát és levest is rendeltünk a házigazdától, amit jóízűen fogyasztottunk el. Kicsit rendeződtünk is, mert az ígéretek szerint egy komolyabb létszámú csapat érkezése volt várható másnap este Nagyszebenből.

Mi örömmel és már a másnapi túra izgalmaival hajtottuk álomra fejünket magunk mögött tudva a téli fogarasi főgerinc semmivel sem összehasonlítható, felejthetetlen látványát.

3. nap (2015. február 14.) Barkács-menedékház – Feleki-katlan – Barkács-menedékház, avagy eltévedés, kicsúszások, a katlan legmeredekebb részének megmászása, hogy végül egy lavinát keresztezve jussunk el célunkhoz

A ház feletti kereszteződést ezúttal jobbra hagytuk el a kék pont turistajelzés mentén. Ezen az útvonalon – megkockáztatom – senki nem járt előttünk az elmúlt hónapokban. Gyakorlatilag csak a fákra felfestett jelek adtak tájékozódást, bár többször előfordult, hogy nem találtunk semmit. Valószínűleg a hó alatt bújhattak meg a köveken.

Eleinte szintben haladtunk illetve. bukdácsoltunk. Nem lehetett tudni, mikor lépünk vízátfolyásba, ami azt jelentette, hogy beszakadt alattunk a méter vastag hótömeg. Vagy mikor tévesztjük el a nyomot, amit helyrehozni szó szerint csak keservesen, térden csúszva, a feltételezett helyes útra négykézláb visszakúszva tudtunk korrigálni. Mindenesetre haladtunk a katlan felé. A hegység többször nyitott kis ablakot az Erdélyi-medencére, s a tiszta időnek köszönhetően elláthattunk Gyulafehérvár irányába megpillantva az Erdélyi-érchegység keleti vonulatát is.

P1190402Méteres hóban bukdácsoltunk a fák között, de mindig előkerült a kék jelzés...

Az út egyszer csak elkezdett szerpentinezni – lefelé. Ennek köszönhetően veszítettünk a magasságunkból egy jó száz métert, s a végén kiértünk egy tisztásra. A tisztást a térképek is jelölik, sőt egy esztenát is feltüntetnek – de ekkor még nem azt a helyet találtuk meg. A jelzés megszakadt, s a tisztáson túli erdőben semmi arra utaló jelet sem találtunk, hogy ott kell tovább menni. Pedig biztosak voltunk benne, hogy arrafelé a nyugati irányba tudjuk folytatni a kapaszkodást.

Fogaras (256)Kis tisztáson tapossuk a havat, ami meglepően mély hótalp nélkül...

A kis tisztást, amit inkább neveznék terasznak, több oldalról is bevágások, vízmosások tették nehezen megközelíthetővé az alulról érkezők számára. Ezt akkor természetesen még nem tudhattuk, s mivel mindenképpen tovább akartunk menni, hát alaposan „felfedeztük” magunknak a Fogarasi-havasok ezen részét. Keresztül-kasul, vízmosásból be és ki, alul és felül bejártuk. Akik utánunk szerettek volna jönni, azoknak elég dolga lesz megtalálni a kivezető utat ezen „labirintusból”.

Fogaras (257)Minden út Sz.Andris után vezet.

Végül Novák Zsolti a nyomára akadt a kék pont folytatásának. Ahol ugyanis kiértünk az erdőből, ott szintben kellett volna továbbmenni a szembe lévő erdősávig, majd a fák mentén felkapaszkodni a hegynek egészen odáig, ahol kereszt irányban is lezárja az utat a kárpáti fenyvesek áthatolhatatlan sűrűje. Innen már csak tíz perc és egy kis utolsó kapaszkodás, s kijutottunk az esztenához a gyephavasi régióban. Előttünk pedig a százméteres leszakadásokkal tarkított, hatalmas sziklákkal és csúcsokkal díszített főgerinc zárta le a látóhatárt, szinte teljesen megbabonázva minket.

Fogaras (251)A Feleki-katlan a Csortea-csúcsok ölében.

A Feleki-katlanra (Cazan Avrig) jellemző a jég vájta gleccserteraszok már távolról kirajzolódtak. Ezért mondhatták többen is, hogy vigyázzunk, mert az egyes teraszok téli megmászása lavinaveszélyes. De minket akkor már vitt a lendület.

P1190413Gyula utat taposott az ismeretlenbe!

A hótalpakon egyre nehezebben jutottunk előre. Várható volt, hogy előbb-utóbb hágóvasra kell váltanunk. Ezt Andrissal az elsők között tettem meg, őt a tapasztalata, engem egy közel tíz méteres kicsúszás élménye bírt rá, hogy még a meredek előtt váltsunk. Mint később megtudtam, feljebb lévők közül Gyula is megismerhette a kicsúszással járó tehetetlenséget.

Igyekeztünk a sziklák és fák árnyékában maradni, így fel is értünk mindannyian szerencsésen a katlan fölé. Gyakorlatilag az egyik legnehezebb útvonalat választottuk ki, ahogyan később Nyikos Andris ezt megjegyezte. Mivel nem a teraszra, hanem a mellett található hegyoldalba értünk ki, ráadásul mellettünk – szó szerint – karnyújtásnyira egy jókora lavina maradványai húzódtak, így sietnünk kellett lejjebb, de ehhez át kellett kelni a lavinán. Mindenkinek kötelező volt felvenni a hágóvasat ekkor már. Megfelelő távolságot tartva szerencsésen átértünk ezen a szakaszon is. A látvány magáért beszélt, ott volt előttünk a hatalmas Feleki-katlan, a cirkuszvölgy, amelynek közepén, a porondon tíz magyar fiatal felhőtlen boldogsággal mondott köszönetet a Jóistennek, hogy nem történt baj.

??????????????????????Megérkeztünk a katlanba. Dermesztő csend fogadott minket.

A Csortea-csúcsok az egekig nyúltak fel, az oldalukban több száz kisebb nagyobb hócsúszamlás, lavina mutatta meg a természet erejét. Ha a képek valamit is visszaadnak ebből a csodás világból, akkor már megérte elkészíteni őket és a cikket is.

Fogaras (282)Csoportkép a katlanban. Dani ilyenkor van üzemi hőmérsékleten. :)

Andris keresett lejárót, hogy ne azon az úton menjünk vissza az esztenához, amelyen feljutottunk. Ez sem volt veszélytelenebb, de legalább rövidebb, mint a felvezető út. Hasonló módon itt is nagy távolságot tartottunk egymástól, és igyekeztünk minél gyorsabban leérni a pásztorkunyhóhoz. Szerencsére a hó jól tartott, a katlan északi oldalát a februári nap nem sütötte még meg, így nem olvadtak meg a rétegek.

Innen már könnyedén, megközelítőleg két óra alatt visszaértünk a Barkács-menedékházhoz. A menedékháznál nem töltöttünk el sok időt, hanem megköszönve Marianak és Mihainak a kedvességét és figyelmességét, amivel fogadott minket, elhagytuk a menedékházat és a Fogarasi-havasok középső régióját.

Fogaras (81)Egy éves évforduló :)

Erőltetett tempóban még a teljes sötétség beállta előtt leértünk a Némettisztási turistatelepre, ahol autóink is vártak már ránk. Este a maradékok elfogyasztásával, egy-egy üveg csíki sörrel és a hagyományainkhoz méltó kicsi jelvényekkel ünnepeltünk meg a sikeres túránkat.

WP 20150214 025Dani. :)

4. nap (2015. február 15.) Némettisztási turistatelep – Nagyszeben – Arad – Budapest, miközben Dani rekordkísérlete egy hajszálon múlott

Vasárnap korán indultunk. Lent az Olt-folyó völgyében még igyekeztünk képeket készíteni, de a reggeli nap szembe sütött, s az alacsonyabb részek hideg, párás levegője megülte a völgyet. De sebaj, ez volt a legkevesebb ezen a túrán.

P1190359"A cél maga az út!"

Az autópálya gyors elérhetőséget biztosított nekünk egészen Déváig. Innen még kb. két óra Arad. Ekkor már többünknek Dani világraszóló rekordkísérletén járt az agya. Ugyanis a téli kirándulásokhoz hozzá tartozik az is, hogy megnézzük Arad belvárosát, s utána a Városházával szemben lévő gyorsétteremben fejezzük be a közös kirándulást. Dani vállalása idén, hogy nyolc „sajt” mellett kettő „bigit” is elfogyaszt. A nyolc „sajt” megvolt, de a cél előtt az utolsó „bigivel” már nem bírt. Jövőre természetesen újra próbálkozhat s mondanunk sem kell, eggyel nő a tét.

A következő napokban csak lassan kezdtünk visszatalálni a rendes kerékvágásba. Még másfél hónappal a kirándulás után is felejthetetlen emlékeket idéz elő ez a négy nap bennünk, s ehhez hozzájárulnak a képek, és Szemkeő Andris művészi videója is, amit itt lehet elérni: https://www.youtube.com/watch?v=orTMx94z398

 

Írta: Miklós Gábor

Átnézte: Szemkeő András

Fotók: Csányi Miklós, Horváth Gyula, Miklós Gábor, Novák Zsolt, Nyikos András, Szemkeő András

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://karpatunk.blog.hu/api/trackback/id/tr458835504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása